A Google közel öt éve azzal vezette be a Performance Max kampánytípust, hogy elég egyszer beállítani, a többit elintézi az automatizmus. Az azóta látott fiókok mást mutatnak. A kampánytípus teljesítménye itt is azon múlik, mennyi irányítást kap. Ha a teljes katalógus egyetlen kampányban fut, méghozzá egy fél éve beállított megtérülési cél mellett, a rendszer dönti el, mire megy el a büdzsé – és ez csak a legritkább esetben jó megoldás.

2026-ban a hibrid felállás hozza a legkiszámíthatóbb eredményt: ha PMax a Standard Shopping mellett fut, és nem a helyére lép. Ez a cikk azt járja körül, hogyan oszd meg a munkát a két kampánytípus között, mire figyelj a terméklistádnál, és mi az, ami a magyar piacon másként működik, mint amit a nemzetközi útmutatókban lehet olvasni.

Miért nem előzi meg többé a Performance Max a Standard Shoppingot?

2024 végén a Google csendben módosított egy beállítást. Korábban, ha ugyanarra a termékre a fiókodban egy PMax és egy Standard Shopping kampány is licitált, a rendszer automatikusan a PMax-nak adta a megjelenést. Az automatikus elsőbbség megszűnt, ma az ad rank dönt, vagyis az a kampány nyeri az aukciót, amelyik az adott keresésre a legjobb licit- és minőségkombinációt hozza. A kampánytípus önmagában nem előny többé.

Apró technikai részletnek hangzik. A gyakorlatban ez tette lehetővé az egész hibrid megközelítést. Míg korábban a PMax automatikusan elszívta a forgalmat, a Standard Shopping mellette alig jutott megjelenéshez, és a párhuzamos futtatásnak nem volt semmi értelme. Ma a két kampánytípus valódi munkamegosztásban tud dolgozni, mert mindkettő ott nyer, ahol tényleg jobb. A te feladatod annyi, hogy eldöntsd, melyik termékkör melyik kampányban fusson. 

A piaci arányok közben eltolódtak. A Tinuiti 2026 első negyedéves benchmarkriportja szerint a Performance Max adta a Google Shopping-költés 67 százalékát azoknál a hirdetőknél, akik mindkét kampánytípust futtatják, a megtérülése pedig minimálisan jobb volt, mint a Standard Shoppingénál. A minta túlnyomórészt amerikai, nagy költésű hirdetőkből áll, akiknél a konverziós volumen nagyságrendekkel nagyobb, mint egy hazai webshopé. A piac zöme mindenesetre már rég nem választ a kettő között. Az egyetlen releváns kérdés az, hogy melyik kampány melyik forgalmat kapja. A rendszer a konverziók számát és értékét nézi, a mögöttük lévő fedezetet nem; az olcsóbb megjelenés pedig önmagában nem jelent jobb megtérülést.

Hogyan oszd meg a munkát a két kampánytípus között?

A logika egyszerű. A Standard Shopping kontrollt és láthatóságot ad: látod a keresési kifejezéseket, termékenként állítod a licitet, és pontosan tudod, mire ment el a pénz. A Performance Max cserébe nagyobb elérést ad, egyetlen kampányból a Keresőben, a Shoppingban, a YouTube-on, a Display-en, a Gmailben, a Discoverben és a Térképen. A kettő eltérő feladatra való, ezért nem is versenytársai egymásnak. Az egyik a meglévő keresletet kiszámítható áron szolgálja ki, a másik olyan vásárlókat keres, akikről még nem tudod, hogy léteznek.

Az a struktúra vált be a legtöbb e-kereskedelmi fióknál, amelyik ezt a szereposztást leképezi. Standard Shopping kampányok viszik a bevétel gerincét adó terméklistát és a fő kategóriákat, cél-ROAS-szal, vagyis megadott megtérülési elvárással, és kézi beavatkozási pontokkal. Mellette egy Performance Max kampány dolgozik az új vásárlók megszerzésén, saját adataidra épülő és érdeklődői közönségjelzésekkel. A márkanevedre érkező kereséseket a márkakizárás tartja távol a PMax-tól, hogy azokat a saját márkás keresési kampányod vigye.

A kampányszintű kizáró kulcsszavak 2025 januárja óta minden hirdetőnél elérhetők a PMax-ban, a limit pedig 2025 márciusa óta 10 000 kulcsszó. A kizáró kulcsszavak karbantartása a leggyorsabban megtérülő fél óra a fiókodban. Az „ingyen”, „olcsó”, „használt” típusú kifejezések, a versenytársak márkanevei és a tisztán informálódó keresések kiszűrése azonnal átrendezi, mire megy el a büdzsé. Az eszközcsoportonként megadható keresési témák száma közben 25-ről 50-re nőtt, tehát a terelésre is nagyobb a mozgástered.

Egy dologgal viszont vigyázz. A szegmentálás hasznos, a túlzásba vitt bontás már árt. Ha a konverziókat szétosztod öt-hat kampány között, egyik sem gyűjt elég adatot a tanuláshoz, és mindegyik bizonytalanul fog teljesíteni. A magyar piacon ez különösen valós kockázat, mert a havi konverziószám itthon jellemzően töredéke annak, amivel a nemzetközi esettanulmányok dolgoznak. A cél annyi bontás, amennyi stratégiailag indokolt, és annyi konverzió kampányonként, amennyiből a rendszer még tud dolgozni. Ha bizonytalan vagy, a kevesebb kampány a biztonságosabb választás.

Mikor nem éri meg a PMax a magyar piacon?

Van egy küszöb, ami alatt a PMax-ot nem érdemes elindítani. Gyakorlati ökölszabályként ez havi 30 konverzió: ez alatt a rendszernek nincs elég jelzése az optimalizáláshoz, és a teljesítmény hétről hétre ugrál. A Google hivatalosan nem közöl ilyen határt; ez a fiókokban visszatérően látott gyakorlati tapasztalat, ezért a saját adataidon ellenőrizd. Nagyon sok hazai webshop épp ez alatt a szint alatt van, főleg drágább, ritkábban vásárolt termékkörben.

Ha a fiókod ide tartozik, a Standard Shopping cél-ROAS-szal kiszámíthatóbb utat ad. Eközben gyűlik a konverziós előzmény, amire a PMax később építeni tud. Végig látod, milyen keresésre érkezett a vásárló, és melyik termék hozza a bevételt. A PMax akkor jön, amikor az adatsűrűség már elbírja. Fordított sorrendben ez nem működik, automatizmust nem lehet olyan adatra ültetni, ami még nincs meg. Szezonális üzletnél érdemes a csúcsidőszak konverzióit külön nézni, mert a nyári vagy karácsonyi hónapok volumene könnyen elhiteti, hogy a fiók készen áll, holott februárban ugyanaz a kampány jelzés nélkül marad.

A hazai piacon a havi 30-40 konverzió a vízválasztó, ez alatt a PMax algoritmusa nem kap elég jelet, a kampány erősen ingadozni fog. A váltás érettségét jelzi, amikor a konverziós költség (CPA) és a ROAS már legalább legalább egy hónapja stabil (az esetleges szezonálitást itt is vegyük számításba).

A magyar Shopping-valóságnak van egy eleme, amit a nemzetközi cikkek meg sem említenek: az árösszehasonlítók. Az Árukereső itthon önálló forgalmi csatorna, saját logikával, saját árversenyével. Ha a terméked ott rosszul pozicionált vagy hiányzik, a Google Shopping-teljesítményed önmagában félrevezető képet ad a piaci helyzetedről. A két felület ugyanazt a vásárlót éri el, két különböző pillanatban. Ennek nagyon gyakorlati következménye van. A két csatornát együtt kell néznie valakinek, amikor árazol, különben a PMax-riportban látott gyenge konverziós arány mögött valójában egy árpozíciós probléma áll.

A másik ilyen elem a CSS. A Shopping-hirdetéseidet futtathatod a Google saját összehasonlító szolgáltatásán vagy egy CSS-partneren keresztül, és ez a választás közvetlenül hat a licitfeltételeidre. Ugyanaz a termék, ugyanaz a feed, eltérő költségszerkezet. Alacsony árréssel dolgozó webshopnál ez a különbség érdemi lehet a megtérülésben, ezért nézd meg, mielőtt a kampánystruktúra optimalizálásába kezdesz. Hogy mennyit ér a licitelőny a gyakorlatban, az kategóriától és versenyhelyzettől függ, ezért számszerűsítsd, mielőtt döntesz.

A terméklistán múlik a legtöbb, magyarul is

A legtöbb hirdető a kampánybeállításokban keresi a javulást, holott tapasztalataink szerint a nagyobb tartalék majdnem mindig a terméklistában van. A PMax a Merchant Centerből dolgozik, amikor Shopping-megjelenést szolgál ki, tehát a feed minősége szabja meg, mivel tud egyáltalán gazdálkodni a rendszer. Gyenge terméknevek, általános leírások és hiányzó attribútumok mellett a legjobban felépített kampánystruktúra sem hoz eredményt. Itt a befektetett munka a Standard Shoppingra és a Performance Max kampányodra egyszerre hat, tehát a megtérülése is kétszeres.

A jó terméknév azt a nyelvet használja, amin a vásárló keres, nem a belső cikktörzs elnevezését. Márka, terméktípus, a döntést befolyásoló fő tulajdonság, méret vagy kiszerelés. Hogy pontosan milyen sorrendben, azt ne feltételezésből döntsd el. A Google Ads keresési kifejezések riportja és a Search Console megmutatják, hogyan gépelnek a vásárlóid. Sok kategóriában a terméktípussal kezdenek, és a márkát utána teszik.

Külön figyelmet érdemel a gépi fordítás. Nemzetközi webshopoknál gyakori, hogy a magyar feed gépi fordítás eredménye, és a terméknevekbe olyan szókapcsolatok kerülnek, amiket magyarul nincs az az ember, aki beírna a keresőbe. A rendszer így nehezebben párosítja a terméket a valódi keresésekhez, a hirdetésed pedig ott sem jelenik meg, ahol egyébként versenyképes lenne. A leírás legyen tárgyszerű: mit csinál a termék, kinek szól, mi az anyaga vagy a mérete. Szlogen oda nem való.

Gyakori hiba például, amikor webshopok a termékneveket változtatás nélkül, közvetlenül a CMS-rendszerből húzzák át a Merchant Centerbe. Ebből születnek az olyan terméknevek, mint a “XYZ 18V-55 karton”, amelyekből sem a Google, sem a vásárló nem tudja megállapítani, hogy pontosan miről van szó.

Az árrés kezelése ugyanide tartozik. A Google a konverziós értéket látja, a mögötte lévő fedezetet nem: két azonos értékű rendelés ugyanakkora számként érkezik meg hozzá, akkor is, ha az egyiken 40, a másikon 5 százalékot keresel. Ha a katalógusodban van néhány nagy forgalmú, alacsony árrésű termék, az algoritmus előbb-utóbb odatereli a büdzsét, és a riportban minden szépen fog kinézni, miközben az eredménykimutatás nem javul. Egyéni címkékkel bontsd fedezeti sávokra a katalógust, és tartsd távol a PMax-tól azt, amin alig keresel. Nagy katalógusnál ez folyamatos munka, nem egyszeri beállítás.

Eszközcsoportok és közönségjelzések: itt csúszik ki a legtöbb pénz

A hiányosan feltöltött eszközcsoport a leggyakoribb alulteljesítési minta, amivel PMax-fiókokban találkozni lehet. A rendszer a megadott címsorokból, leírásokból, képekből és videókból állítja össze a hirdetéseket. Kevés és általános alapanyagból csak kevés és általános kombináció születhet. Egyetlen eszközcsoport a teljes katalógusra szinte biztosan kevés, ezért érdemes termékkategóriánként vagy közönségszegmensenként bontani. A csatorna is számít, mert ugyanaz a kreatív nem működik ugyanúgy egy videó előtti YouTube-hirdetésben, mint egy Gmail-elhelyezésen. A terjesztést a rendszer intézi, a felső határt viszont az szabja meg, amit feltöltesz neki.

Videót mindenképpen tegyél be. Ha nem adsz meg sajátot, a rendszer a többi eszközből generál egyet, ami rendszerint gyengébb annál, amit te fel tudnál tölteni. A gyártási költség már rég nem érv, a Google Ads felületén belül is készíthető videó, az eszközcsoportonkénti videólimit pedig 5-ről 15-re nőtt, a változás 2026 folyamán jutott el a fiókokba. A valós használatot mutató fotó a vásárlói út elején rendszerint jobban teljesít a fehér hátterű termékfotónál. A címsoroknál pedig ne csak a specifikációt írd le, hanem azt is, mit nyer vele a vásárló.

A közönségjelzés a másik félreértett elem. Sokan célzásként állítják be, majd elfelejtik. A jelzés irányjelző. Azt mondod meg vele a Google-nek, hogyan néz ki egy jó vásárlód, hogy találjon még ilyet. A rendszer nem korlátozódik erre a körre, kiindulópontként használja. A cél tehát az, hogy a legjobb mintákat add meg, ne pedig szűkíts velük. Ebből következik az is, hogy egy elavult, két éve feltöltött lista félrevezeti a kampányt, mert olyan vásárlói profilt mutat neki, amilyen már nem felel meg a valós vevőkörödnek.

E-kereskedelemben ez konkrétan azt jelenti, hogy elsőként a korábbi vásárlóid Customer Match-listája megy be, utána az érdemi elköteleződést mutató weboldallátogatók, és csak ezután az érdeklődői közönségek. Ez utóbbi szélesíti a kört, önmagában viszont pontatlan: kiegészítésnek jó, alapnak nem. Egy hibát pedig érdemes tudatosan elkerülni. Ne szigorítsd a cél-ROAS-t túl korán. Agresszív célérték a tanulási szakaszban drasztikusan visszafoghatja a konverziószámot, és onnan visszakapaszkodni lassabb, mint kivárni.

Mit nézz meg a riportokban 2026-ban?

A PMax riportolása sokat javult, az értelmezés viszont továbbra is rajtad múlik. A keresési kifejezések riportja a kampány elemzései között érhető el, és egy forrásoszlopban megmutatja, melyik csatornából vagy melyik eszközcsoportból érkezett a lekérdezés. Egy dolgot tarts észben. Ugyanarra a kifejezésre a Shopping- és a szöveges hirdetésed is forgalmat hozhat, ezért szegmentáld hirdetésformátum szerint, mielőtt következtetést vonsz le. A riportot két dologra érdemes használni. Kizáró kulcsszót választasz belőle, és így látod a valós keresési szándékot.

A csatornabontás inkább diagnosztikai eszköz, mint teljesítménymutató. Ha a költésed nagy része Display-re megy, a Shopping pedig alig kap belőle, az nem a Display hibája. Majdnem mindig a terméklista vagy az eszközcsoportok minőségére vezethető vissza. Az eszközcsoport-bontásból derül ki, melyik kreatívkombináció hozza a konverziós értéket, és onnantól a döntés már egyszerű. A gyengén teljesítő elemeket cseréld, a jókhoz pedig ne nyúlj feleslegesen, mert a folyamatos kreatívcsere ugyanúgy visszaveti a tanulást, mint a beállítások heti átírása.

Az uplift-kísérlet a forgalom felénél futni hagyja a PMax-ot, a másik felénél kikapcsolja, majd összeveti a két csoport eredményét. Így derül ki, mennyi bevételt hoz a kampány azon felül, amit a fiók többi kampánya amúgy is hozhatott volna. A funkció már korábban is elérhető volt, és ha ilyen kísérlet még nem futott a fiókodban, tedd be a naptárba. A 2026-os csomagban mellé jött az eszközszintű A/B-teszt, a kampányon belüli büdzsériport a havi költés előrejelzésére, a hálózat szerint bontott elhelyezésriport, a kor és nem szerinti közönségriport és a saját adataidon alapuló közönségkizárás. Érdemes ezeket együtt nézni a nyári licitálási változásokkal, mert ugyanabba az irányba mutatnak.

Egy új átfedésre viszont most kell figyelni. Az AI Max for Search kiterjesztett illesztése ugyanazért a keresési megjelenési készletért verseng, amelyen a Performance Max kampányod is dolgozik. Ha mindkettőt futtatod, a fő kulcsszavaidat vedd fel kizáróként a PMax-ban, a keresési témákkal tereld olyan lekérdezésekre, amiket a keresési kampányod nem fed le, és havonta vesd össze a két riport lekérdezéseit. Az átfedés magától nem oldódik meg, és a saját magaddal folytatott licitverseny kizárólag a Google-nek jó.

Az alábbi kérdésekre egy webshop vezetőjének kell választ kapnia a csapatától vagy az ügynökségétől:

• Hány konverziót hoz havonta a PMax-kampányunk, és elég-e ez a stabil optimalizáláshoz?
• Mennyi a márkás keresésekre eső PMax-költésünk, és be van-e állítva a márkakizárás?
• Mikor nézte át valaki utoljára a terméknevek és leírások magyar szövegét a feedben?
• Mely termékeken keresünk ténylegesen, és ezek kapják-e a büdzsé nagyobbik felét?
• Mértük-e már uplift-kísérlettel, hogy a PMax mennyi pluszt ad a többi kampányhoz képest?

A következő lépés

2026-ban nem az különbözteti meg a jól működő fiókokat a rosszul működőktől, hogy be van-e kapcsolva a PMax. Az különbözteti meg, hogy valaki rendszeresen ránéz, tereli és megmondja neki, mi számít üzletileg. A rendszer felnagyítja azt, amit kap. Erős terméklistából és tiszta struktúrából erős eredmény lesz, gyenge alapanyagból drága megjelenés.

Ha a fiókodban egyetlen kampány visz mindent, vagy a terméklistád évek óta változatlan, egy audit néhány óra alatt megmutatja, hol van a tartalék. A Markestic csapata átnézi a Shopping- és PMax-struktúrádat, a feededet és a CSS-beállításodat, és konkrét javaslatot ad arra, mit vigyen a Standard Shopping, mit a PMax, és mihez nem kell hozzányúlni. Kérj tőlünk auditot, és a döntés a te kezedben marad.